KÉPELMÉLETI KÉRDÉSEK ZRÍNYI MIKLÓS SYRENA-KÖTETÉBEN
Čila, Č, Utaši
Годишњак Филозофског факултета у Новом Саду
1
171
181
2334-7236
http://godisnjak.ff.uns.ac.rs/index.php/gff/article/view/1963
2017-2020/02/11/15:05:14
Сажетак Giambattista Marino festményeket leíró verseiben az ut pictura poesis elméletre játszik rá. Zrínyi a Syrena-kötet sok helyén Marinót imitálja, de a képelmélet vonatkozásában nem követi az olasz költőt. Ugyanakkor egyik legjelentősebb költői eszköze a jelenségeket különös erővel megjelenítő kép, amelyet a retorikai hagyomány enargeiának vagy evidentiának nevez. A Marino-féle képelméleti gondolkodásról nem a szöveg, hanem a Syrena-kötet a díszcímlapja tanúskodik. A metszetet valószínűleg az Obsidio XIV. énekének kezdő reflexióját inspirálta: a címlapkép tengeri jelenete a vizuális kép eszközeivel ábrázolja a szövegben az eposzírást jelölő metaforát, a hajózást. Joggal tételezhetjük fel, hogy a metszet allegorikus alakjai közül a magát tükörben fésülő szirén Marino képelméletét idézi meg.
Syrena-kötet, enargeia, Giambattista Marino, képelmélet, petrarkizmus, superatio, ut pictura poesis, Zrínyi Miklós